„Ti a rosszak, mi a jók” - mondja az Esti Kornél. Valahogy így vagyunk bekötve. Úgy forgatjuk - akár a forgatás tudatosulása nélkül - a történetet, hogy abban mi legyünk a jók. Legalább arányában. Másokhoz mérve. Óvjuk magunkat, mint kutya a gazdáját. Mint anya a gyermekét.
10.08.2020
Uncategorised
„Nem zavar, ha kínosnak is látsz / engem ezzel nem kötözhetsz fához / a büszkénél jobb a szabad kutya” - hangzik el az Idegen zenekartól, mi pedig egy fröccsel a kezünkben hallgatjuk, és persze hogy eltalál. Mert képtelenség nem feltenni a kérdést magunknak - némi petőfis áthallással: büszkék vagyunk vagy szabadok?
27.07.2020
Uncategorised
Az idézett 30Y sor kapcsán felmerülhet a kérdés: a múltunk termékei vagyunk a jelenben? Anya, apa, óvoda, iskola, elvesztett emberek, döntések, egy kedves mosoly, egy jóleső dicséret, vagy mondjuk egy mélyen beégő megszidás határoz meg bennünket? Azt hogy most a jelenben hogyan gondolkozunk, mitől félünk, mit szégyellünk, vagy épp mit szeretünk, miről gondoljuk azt, hogy megy nekünk?
27.07.2020
Uncategorised
„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan” - írja Antoine de Saint-Exupéry A kis hercegben. Talán már elcsépeltnek tűnő - vagy legalábbis unalomig idézett - sorok ezek, melyekre időről időre mégiscsak rácsodálkozhatunk.
14.07.2020
Uncategorised
