04.11.2023
25.10.2023
10.10.2023
02.10.2023
Ki vagyok én - időről-időre felbukkanó kérdés mind művészeti produktumokban, kocsmai beszélgetésekben, vagy épp egy magunkra zárt szoba belsejében. Ehhez kapcsolódik (vagy tán ennek részhalmaza) az a kérdés, miszerint önazonosnak érzem-e azt az életet, amit éppen élek. A következőkben ezzel az önazonosságélménnyel, illetve az ehhez kapcsolódó kérdésekkel foglalkozom majd a kapunyitás helyzetének tükrében.
Az Innen nézve sorozat második részében három popdallal foglalkozom: Ahol a semmit találod (30Y), Introvertált dal (Azahriah) és Bújócska (Kiscsillag). Három alkotó, ezen dalaikat egymás mögé illesztve mégis egy élettörténet pillanatai, szakaszai rajzolódnak ki elénk, és adnak lehetőséget arra, hogy erre (a teljesség igénye nélkül persze) pszichológiai szempontból rátekintsünk.
Az Innen nézve sorozatban minden írásban egy-egy művészeti alkotás pszichológiai aspektusait vizsgálom (ezen aspektusok nagyban függnek a saját aktuális érdeklődésemtől, fókuszomtól, tanulmányaimtól). Első alkalommal Kosztolányi Édes Anna c. regénye áll a középpontban (filmre vitte: Fábri Sándor) három jelenség mentén.
A következő néhány bekezdés egy négyrészes gondolatfolyam első darabja, a további három rész alapja, néhány témafelvetés, mely a későbbiekben kerül majd bővebb kifejtésre. Jelen írás távolról igyekszik ránézni a címben megfogalmazottakra, azaz hogy milyen nehézségekkel, küzdelmekkel jár az ember felnőtt életének nagyjából első tizenöt éve.